Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Te zöld szives vagy?

2009.06.07

Amikor az én öcsém óvodás volt, az ő óvónénijét Klárika néninek hívták, bár gyerekszájjal inkább „Kárika” és „Kjárika” volt akkor. Na, hát ez a Klárika néni még óvodához mérten is sokat vitte a gyerekeket a szabadba. Irigyeltem is öcsémet, mert ugyan mi is kijártunk megcsodálni a nagy tölgyfát a kertben és mi is rajzoltunk bokrot piros bogyókkal, de abban minden csoporttársammal egyet értettünk: „Kárika” néni csoportjába tartozni és zöldszivesnek lenni – na az a valami.

Később, amikor én elballagtam az óvodából, az öcséim még maradtak, és sajnálatos módon – mivel az iskola az óvoda mellett van – napi rutin volt, hogy tanítás után átmásztam, összeszedtem a többieket és ott vártuk meg, hogy értünk jöjjenek. A Zöld Szives Klárika néni gyakran Képmutogatott termésekből készült díszeket, noteszeket a mérésekről, amiket ő és a gyerekek csináltak, amíg én számoltam a perceket, hogy mikor jönnek értünk. Még ha nem is tudtam, hogy a Zöld Szív egy szervezet, azért az feltűnt, hogy az óvodai faliújságon külön helye van, sőt, a gyerekek még matricát is kapnak (újabb irigység-roham). Az, hogy ez programozott nevelés, soha nem realizálódott bennem, annyira természetesnek és gördülékenynek látszódott. 

A fenntartható fejlődés korunk egyik nagy problémája. Hogyan éljünk úgy, hogy használható és kellemes környezetet adjunk át gyermekeinknek? Ugyanakkor sok (leendő) szülő fejében ott motoszkálhat egy hasonlóan fontos kérdés: honnan tudja majd a jövendő generációja, hogy kell az örökségül kapott környezetet megóvni és szintén továbbadni? Nekem például, amikor gyerek voltam, annyira természetes volt egész nyáron a többiekkel biciklizni, most meg felkászálódok a nyeregbe, ezer méter után pedig csak szenvedni tudok, és a következő mantrát mondogatni: 400 kalória per óra….400 kalória per óra….

Emlékszem, fűből várat építettünk, és senki sem fulladt meg az allergiás rohamban. Egész nap reggel héttől este hétig kint voltunk és nem volt narancsbőrünk, súlyfeleslegünk és melanómánk a naptól. Nem ütöttek el kocsik, főleg azért n"Zöld szív" béka, mozgalom, "Zöld szíves óvoda"em, mert senki nem járt kocsival, akkoriban inkább volt Budaörs falu, mint város. És ez mindenkinek természetes volt.
Manapság már nem az. Senki nem akarja elüttetni a gyerekét a szomszéddal, szenesre égetni a napon, vagy hallani, ahogy olyan hangokat ad ki egy pollenekkel dúsított szélroham kellős közepén, mint egy idült dohányos. Kérdés akkor, hogy honnan fogja tudni mégis a gyerek, hogy a gólyahír sárga színű és a fának mindig az északi oldalán nő sűrűbben a moha? Ennek a tudásnak az átadásában segít a Zöld Szív mozgalom.


A Zöld Szív egyesület filozófiája szerint a gyerek eleinte spontán érdeklődést és eredendő szeretetet tanúsít a világ jelenségei iránt, amelybe beleszületik. A nevelés folyamán dől el, hogy ez az alapvonása megmarad-e, vagy elvész. Igen ám, de nehéz úgy gyereket nevelni bármire is, hogy az ember este nyolckor hazaesik, vacsorát csinál, lefektet… Jó, hír, hogy a Zöld Szív egyesület tagjai nem csak magánszemélyek lehetnek, hanem művészek, polgármesterek, intézmények is. Így a gyerekek fejlesztésük során olyan értékeket vesznek át, olyan viselkedésmintát sajátítanak el, amellyel a környezettudatos életmód magától érthetődő lesz, illetve a fenntartható fejlődés lépéseit könnyebben fogadják el. Egy példa: mindenki tudja, a szelektívet levinni és szortírozni nyűg, de mindenki megtesz ennyit, mert látott már tévében, bárhol szeméttelepet. Ugyanígy a gyereknek is könnyebb lesz megérteni, miért kell a műanyagot külön rakni a papírtól, ha látja egy- egy erdőséta során, milyen ronda az erdő szélén lerakott hulladék.
  Kép
Ugyanakkor a Zöld Szív mozgalom szerint, nem csak a természet, de az ember által teremtett környezet is értéket hordoz: a szellemi javak és a műveltség területén elért eredmények, a tudomány, a nyelv, a művészet, a hagyományos kultúra, az épített környezet stb. védelmet érdemel. A kulturális programok közé tartozik a hagyományok, az öreg parasztházak felkutatása, anyanyelvünk védelme. Természetesen ezt nem a megszokott, száraz formában, hanem interaktívan. Így a gyerek, pozitív élményt kapcsol össze ezen értékekkel, és nem lesz nyűg számára. A beleérző képességre épít a környezettudatos nevelés is: Beleérzőképesség bármely létező helyébe: „szerinted hogy esne ez a fának? Milyen érzés lenne, ha a te bőrödbe mintákat karcolnának?” Fontos szer
Képepet kap még az alkotó fantázia, az együttérzés, az érzékeny lelkület abban, hogy megértsék és átéljék létező társaik sorsát, s ehhez igazítsák cselekedeteiket.
 
Zöldszívesnek lenni nem csak jog, de kötelesség is: a gyerekek örökbefogadnak egy természeti értéket, legyen az patak, mező, erdő, facsemete, öreg fa, löszfal vagy tó. Minden hónapban (telet kivéve) vízméréseket végeznek a Duna és a Tisza mentén, illetve a Balatonnál, mely során a víz kémiai jellemzőit, biológiai sajátosságait és ökológiai összefüggéseit vizsgálják. Óvodás és iskolás éveik alatt olyan nevelésben részesülnek, amely elsőre szigorúbbnak tűnhet az átlagos gyerekéhez képest, hiszen nekik mindenki előtt példamutatóan kell hozzáállniuk a természethez, de hosszú távon előny és kiváltság.

 Hadnagy Anna