Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Harc a hatalomért

2009.06.11


Több évvel ezelőtt olvastam James Redfied, Mennyei prófécia című könyvét, amelyhez időről, időre visszatérek, mert egyes benne szereplő gondolatok azóta is foglalkoztatnak. Az egyik közülük a harc a hatalomért.

Ha jól belegondolunk, szinte minden emberi kapcsolat mögött valamilyen hatalmi harcot találunk. Hatalmi harc búvik meg az irigység, a kétszínűség, a birtoklási vágy vagy akár a féltékenység mögött. Sőt még olyan dolgok mögött is, amelyekről sohasem mondanánk, mint például a szerelem. Az ember nemcsak, azért törekszik uralomra mások felett, „mert ezáltal közelebb kerülhet valami konkrét megfogható célhoz a külvilágban, hanem azért is, mert ez pszichológiai élvezetet okoz”.  Ez pedig azért van, mert mi emberek, bár tudattalanul, de folyamatosan harcolunk a spirituális energia birtoklásáért.

KépMindenki megtapasztalhatta már, hogy egy beszélgetés után vagy nagyon jól érezzük magunkat, mert „feltöltődtünk energiával” (bármit is értsünk ez alatt), vagy rosszul, mert „elvették az energiánkat”. Ha valaki ledorongol, és sikerül megfélemlíteni bennünket, elvette az energiánkat; ha valaki állandóan sajnáltatja magát, előbb-utóbb fárasztónak érezzük, ő ezáltal veszi el az energiánkat…
 
Ez a pszichológiailag megemelő érzés, melyet mások energiájának elvonásával érünk el, nem sokáig tart, s nem is boldogít. Előbb-utóbb kimerül, és töréshez vezet: megbomlik a kapcsolat két ember között, akiknek már nincs mondanivalójuk egymásnak. Ugyanis amikor felénk kényszerítjük a figyelmet akár erőszakosan, akár sajnáltatván magunkat, mindig a másik rovására tesszük, s ha nem is tudatosan, de „lázadásra” kerül sor, amely elkerülhetetlenül konfliktushoz vezet.

Manapság, amikor már szinte semmit sem teszünk érdek nélkül, barátságoknak vagy akár párkapcsolatoknak is leggyakrabban ez vet véget. Egyszerűen addig vesszük – vagy talán helyesebben, lopjuk – egymás (pozitív) energiáját, amíg nem marad belőle semmi, és más forráshoz (áldozathoz) kell folyamodnunk. Ez így megy körbe-körbe, amíg nem jövünk rá (ha sikerül), mit is teszünk valójában.

A ”pszichológiai élvezetet”, olyan „univerzális forrásokban” kell megtalálni, amelyekért őszintén, minden érdek és hátsó gondolat nélkül rajongunk, amelyekből nem mások rovására nyerjük energiánkat. Több ilyen forrás létezik; ki-ki megtalálhatja magának a megfelelőt, azonban egy általános és lényeges átfogója van mindegyiknek (és mindennek): a szeretet. Bármilyen elcsépeltnek is hangzik.

Akármennyire is könnyűnek tűnik, szeretni nagyon nehéz. Igazán szeretni csak érdek és mindenféle hátsó szándék nélkül lehet, mert akkor van értelme. Az emberek irigysége, az összeférhetetlenség, a cselszövések, az intrikák mind tudatlanságból erednek. Lehet művelt, tanult, olvasott valaki, vagy akár lángész is, de ha nem tud szeretni, semmit sem tud. Szeretni meg kell tanulni. Szeretni a természettől, az élettől és embertársainktól tanulunk.

Ha a világot megváltani nem is tudjuk, de megpróbálhatunk kicsit őszintébben élni, kissé több önkritikával. Ez nem könnyű, de amikor tudatosodik bennünk ez az energiáért folyó harc (a hatalomért), megtettük az első lépést a szabadság felé. Lassan kilépünk a bűvös körből, s ekkor már arra törekszünk, hogy ne vegyük el mások energiáját. Így a pozitív energia, idővel kezd magától felénk áramlani, és mi önként adunk a miénkből szeretettel és jóakarattal. Így kapcsolataink is örök életűek lehetnek.

                                    Puszti Zoltán

Kép forrása:http://koli.kando.hu/profecia/index.html